Télen is szoknyában - 1 hetes kihívás
Tél közepén, január második felében, amikor az ünnepek színei után kicsit szürkébbnek tűnik a világ, a YURKOV Akadémia egy facebook-kihívást indított, amelyhez egy zárt facebook csoportot hoztak létre. A kihívás ingyenes volt, a csoportba bárkit szívesen fogadtak. A kihívás lényege az volt, hogy 5 napon át szoknyába kellett öltözni, és erről egy képet megosztani a csoport tagjaival.
Ez a hangulat pedig átragadt a több ezer kihívásban résztvevő hölgyre is. Áradtak a fotók, a hozzászólások. És hirtelen azt éreztem ezer nő van a szobámban a nyitott ruhásszekrény előtt, akikkel együtt próbálgatjuk a szetteket.... "Övvel jobb, vagy öv nélkül? A farmerrel, vagy inkább a fekete szövettel? A kék, vagy a fekete? Betűrve, vagy inkább lógjon?" És végül be lett tűrve az ing a szoknyába, felkerült az öv, a szoknya a derék vonalára igazodott... és akkor megtörtént mindenkivel a varázslat... Lehetett valaki rövid, vagy hosszú hajú, vörös vagy barna, vékonyabb vagy teltebb, alma vagy körte, idősebb vagy fiatal. Nem modellekkel volt tele a csoport, hanem igazi NŐKKEL. Mindenki más más karakter, és úgy gyönyörű, ahogy épp van. A képekről áradt a mosoly, a báj, a ragyogás, a hozzászólásokban pedig ezernyi támogatás, és építő tanács érkezett a kérdésekre. Ismeretlenül is igazi csapat lettünk.
Rájöttünk, hogy eddig mennyi ismeretlen új szett lapul a szekrényünkben - száz új ruhakombináció. Játszottunk a színekkel, a mintákkal. Forogtunk, pörögtünk, illegtünk billegtünk a tükör előtt. Fotóztuk, vagy fotóztattuk magunkat és már aznap a következő napi szetten járt az agyunk. Egymástól is tanultunk, lestük az ötleteket. Önbizalmunk pedig egyre nőtt ahogy teltek a napok, ami sugárzott testtartásunkról, tekintetünkről, és a fotóinkról is. Megajándékoztuk környezetünket ragyogásunkkal, aki egyre több bókkal viszonozta ezt. Bábokból pillagók lettünk.
Lélekemelő volt.
Egy lány azt írta a posztjában, hogy eddig sosem hitte, hogy a magyar nők a legszebbek, de most már saját maga látja. És valóban: bebizonyosodott a héten, hogy tudunk a legszebbek lenni, ha akarunk, és elhisszük.
Azt hiszem, ebben az elnadrágosodott világban többször kellene belebújnunk a szoknyánkba, és mernünk olyan nőnek lennünk, akik valójában vagyunk. Megmutatni magunkból a kedvességet, szépséget, a gondoskodást. Ezen a héten pontosan meg tudtam fogalmazni, mi kell a férfiaknak! Mi kellünk nekik, a NŐK! Ahogy vagyunk. A magunk nőiességével, kedvességével, gondoskodásával, talán néha kis durcánkkal ... és a szoknyácskáinkkal. És persze, lehetünk NŐK nadrágban is, de mégiscsak valami másféle női energiát, játékosságot tudunk kisugározni a szoknyáinkban, ruháinkban feléjük. Talán kicsit felöltözünk hercegnőnek, és így ők is kicsit herceggé válhatnak. A férfi-nő kapcsolat mindenhol jelen van az életünkben, akár elfogadjuk, akár nem. A férfiak pedig hálásak, ha FÉRFIAK lehetnek. A mai világunkban, megerősödtünk mi Nők. Egyre több férfias feladatot végzünk, döntéseket hozunk.
Szóval azt mondtam magamnak... "Gyerünk Évi, bújj ki az uncsi nacikból..., légy újra Nőci! Engedd, hogy NŐként bánjanak veled a Férfiak! Hogy bókoljanak, segítsenek, udvaroljanak - igazi FÉRFIAK legyenek. Hagyd, hogy FÉRFIAK legyenek, és ne vegyél át tőlük szerepeket. Mi nők csak az igazi férfiak mellett válhatunk a mindennapjainkban igazi NŐVÉ. Hordja csak a nadrágot a Férfi! De viselje azt határozottsággal, tisztelettel, és felelősség is! Sose éljen vissza vele! És ne gondolja azt, hogy lágysága irányunkba nem tartozik a férfiasság erényeihez. Máskülönben hogy tudnánk neki megmutatni gondoskodó, ölelő énünket...
Az öt nap fotóival búcsúzom. Fantasztikus, és inspiráló volt ez a hét. Felejthetetlen. Végtelenül hálás vagyok a YURKOV Akadémia csodás hölgyeinek!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése