Farkas-barkas az is szép...
A kereszt-keresztanyám (mert engem annyira szeret a jó sors, hogy két keresztanyám is lehet - sőt én magam is tündérkeresztanya lehetek) egy könyvkihívás során hívta fel a figyelmemet gyermekkorunk régi szép mesekönyvére.
Ezekkel a szép gondolatokkal osztotta meg a könyvet:
"Csak még annyi: szeretem a könyvekhez kötődő emlékeimet is. Talán ezért nem maradhat ki a gyermekkorom, a hivatásom, s a mostani nagymama létem... - ami a mesekönyvek "beválogatását", a MESÉKET illeti..."
Te is emlékszel még Farkas-barkasra? Legyél kicsit újra gyerek - olvasd velünk a mesét!
Arany László - Farkas-barkas
Volt a világon egy kis tyúk, csak ott kapargált, csak ott kapargált a szeméten. Egyszer a szomszéd fia áthajított egy kis követ, egyenesen a kis tyúk fejére esett. Megijedt a kis tyúk, szaladt, szaladt, mindig ezt kiabálta: „Fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Amint szaladt, előtalált egy kis kakast. Azt kérdezi a kis kakas:
- Hová szaladsz, kis tyúk koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Fejemen történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Futottak, futottak, előtaláltak egy nyulat. Kérdezi a nyúl:
- Hová szaladtok, kakas koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Megint futottak, előtaláltak egy őzet. Kérdezi az őz:
- Hová szaladtok, nyúl koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Kakas komától.
- Hát kakas koma?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Megint futottak, előtaláltak egy rókát. Kérdezi a róka:
- Hová szaladtok, őz koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Nyúl komától.
- Hát nyúl koma?
- Kakas komától.
- Hát kakas koma?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Futottak, futottak, előtaláltak egy farkast. Kérdezi a farkas:
- Hová futtok, róka koma?
- Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!
- Honnan tudod?
- Őz komától.
- Hát őz koma?
- Nyúl komától.
- Hát nyúl koma?
- Kakas komától.
- Hát kakas koma?
- Tyúk komától.
- Hát tyúk koma?
- Fején történt.
- No hát fussunk, én is futok.
Futottak, futottak, mindig csak ezt kiabálták: „Jaj, fussunk, fussunk, égszakadás, földindulás!” Már rájok is esteledett, de azért ők csak futottak. Egyszer egy verembe estek. Mit csináljanak, mit csináljanak? Hogy menjenek ki? Már nagyon éhesek voltak. Egyszer azt mondja a farkas:
- No, barátaim, komáim! Már most mit csináljunk? Nagyon is ehetnénk, ha ez soká így tart, mindnyájan eldöglünk. Hanem gondoltam én egyet. Számláljuk el mindnyájunk nevét, akié a legcsúnyább lesz, azt együk meg.
Ráálltak mindnyájan. Elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-búkom jaj be rút!
Szétszaggatták a kis tyúkot, meg is ették hamarjában. De biz az még a fél fogukra se volt elég. Megint elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom az is szép, kakas-bakas jaj be rút!
Szétszaggatták a kakast is, meg is érték vele akkor nap. Hanem bizony másnap megéheztek. Megint elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm az is szép, nyúlom-búlom jaj be rút!
Megették a kis nyulat is; az is elég volt egy napra. De másnapra megéheztek. Megint elkezdte a farkas:
- Farkas-barkas jaj be szép, róka-bóka az is szép, őzöm-bőzöm jaj be rút!
Széttépték az őzet is; az már elég volt vagy két napra. De biz utoljára az is elfogyott. Megint nagyon megéheztek. Egyszer azt mondja a farkas a rókának:
- Nos, róka pajtás, mármost nincs mit enni. Hanem vagy én eszlek meg, vagy te engem. Azért hát birkózzunk meg, nézzük, melyik lesz a győztes, a ravaszság-e vagy az erősség.
Megbirkóztak; a farkas lett a győztes, megölte a rókát. Már ezzel megérte egy hétig is. Hanem akkor ez is elfogyott. Megint megéhezett a farkas. Mit csináljon nagy kínjában? Elkezdett ordítani, amint a torkán kifért. Éppen vadászok jártak arra, észrevették, agyonlőtték, a bőréből bundát csináltak, még most is viselik, ha el nem nyűtték.
Szeretettel, Évi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése